Kisbika - Vágtató Póni gondolatai

                                          A stilisztikai  hibákat és az írást  javította: Bergendi Rita           

                                                              Ihász János (1958 - 2013)

Elment…..

A szomorú hír hallatán a mély döbbenet lett úrrá azokon, akik személyesen ismerték őt vagy a munkásságáról  hallottak. Nehéz szívvel, de ki kell mondani a visszavonhatatlan hírt: január 25-én Csurgó egyik fantasztikus értelmiségi vezetője örökre távozott az élők sorából, maga után hagyva egy betölthetetlen hatalmas űrt.

Csodálatos ember volt. A művészetekben - különösen a festészetben és szobrászatban - rejlő szépséget megmutatta és megszerettette mindazokkal, akik soha nem érdeklődtek a művészetek iránt. Olyan kiállításokat szervezett a múzeumban, mely mind az alkotókra, mind a látogatókra hatással volt: a látogatók élményekkel teli, a művészek ihlettel telve tértek haza innen.  

János olyan ember volt, aki munkáját hatalmas odaadással végezte, élvezettel és kifogyhatatlan energiával szolgálta a kultúrát és az embereket. Kiváló teherbírása, segítőkészsége, embersége tiszteletreméltó volt. Hatalmas lelkesedéssel mesélt, magyarázott hallgatóságának. A városba és hozzá látogatókat mindig örömmel és finom teával fogadta. Bárkinek, mint régi ismerősöknek sajátos stílusában szinte ontotta a különböző történeteket, öreg anekdotákat. Tevékenységét mindenki elismerte, még egy japán művész is, aki Csurgón tett látogatásakor egy egyedi alkotásával fejezte ki elismerését, háláját.

Magánéletében egyszerű, csendes, visszafogott életet élt, kerülte a hivalkodást, a feltűnösködést. Saját gyermeke ugyan nem volt, de a jövő generációval, a fiatalokkal nagyon nagy szeretettel és türelemmel törődött.

.….mintha csak percek múltak volna el az utolsó személyes találkozásunk  óta, pedig annak lassan már egy éve. Fájdalommal gondolok arra, hogy több találkozásunk már nem lesz. Ő volt az, aki, mikor Csurgóra kerültem, segített a beilleszkedésben, segített lakhatáshoz jutni nekem, a tapasztalatlan ifjúnak. A spórolás mesterétől sokat tanultam az anyagiakról, az életvezetésről. Mint szakács, ő tanította meg, hogy hogyan lehet olcsó alapanyagokból finom ételeket készíteni. A lekváros piskótája utánozhatatlan.

Nagyon fogsz hiányozni János, figyelj mosolyogva bennünket fentről!

A héten a vonaton utazva, a szokásoknak megfelelően bejön a kalauz és kéri a jegyeket, az egyik bent ülő férfiről kiderül, hogy rossz vonatra szállt fel, a kalauz nagyon kedvesen tájékoztatta, hogy a következő állomáson le kellene szállni, különben nem tud eljutni  a célállomására. A kalauz  figyelmessége nélkül a férfi lehet egy állásinterjúról, lehet egy nagyon fontos eseményről csúszott volna le, mert nem tud időben odaérni.Ez az eset elgondolkoztatott a kormány tervezetén, miszerint lakhatási támogatást kapnának a munkaügyi központokban minimum 3 hónapja regisztrált álláskeresők, akik vállalják a minimum 100 kilométeres költözést.  A tervezet - amely,  augusztus 28.-ig véleményezhető a kormany.hu honlapon-  egy nagyon régi problémát igyekezni megoldani. Az ország munkaerőpiaca humán erőforrásilag lássuk be, nagyon egyenetlen, amely részben  köszönhető Budapest elszívó hatásának is, itt található a meghirdetett állások többsége, másrészt a lakosság nagyrésze saját tulajdonú ingatlannal rendelkezik, amely sok esetben más értékkel bír a különböző régiókban. A támogatás főleg a fiataloknak kedvezne, de azok a harmincas, negyvenes korosztály tagjai is nyertesei lehetnek a módosításnak, akiknek a nettó keresetük nem éri el a 121.830 (60.915x2)  forintot. A vidéki szakképzett munkavállalók, akik anyagi okok miatt, eddig nem tehették meg, hogy az életüket megváltoztatva egy másik helyen folytassák, azoknak egyértelműen segítséget jelenthet . Sokan azért maradtak le eddig egy - egy állásról, mert nem volt meg a megfelelő tőkéjük, ezért nem is jelentkeztek távolabb lévő állásokra. Az ország lakosságának a mobilizációját is fejlesztheti az ötlet.  A családos  munkavállalók nagy része eztán se fogja ezt igénybe venni,hacsak  nem költözik az egész család. Izgalmas kérdés, mi lesz azokkal a kistelepülésekkel, ahonnét  így tömeges lesz az elvándorlás. Mennyi munkavállaló fog vajon élni a lehetőséggel?  Melyek lesznek a nyertes települések? A  sikeresség tehát függ a részletektől, több apróság még ma ismeretlen. A kaució kérdése is ebbe tartozik, a kormány ezt is fizetni fogja előre a munkavállalónak? Mennyi támogatott lesz az állami és mennyi a magánszektorban? Az állami vállalatok eddig jórészt elutasították azokat a jelentkezőket, akik nem azon a településen laktak, aki költözött volna, de nem a közelben lakik, annak eddig esélye se volt, eztán lesz-e, mennyire töltik be eztán is ezeket az üres állásokat sógor - koma - haveri alapon? Kérdésként merül fel, a támogatottak nagyrésze a szakképzettekből, vagy a szakképzetlenekből fog kikerülni? Rövid távon sikeres lehet a program a szakképzetlen munkavállalók részére, egy új környezetben segítené a munkába állásukat, hosszabb távon a gazdaságnak azonban a szakképzettek támogatása jelentené a megoldást. A szakmával nem rendelkezők motiválva lenének a tanulásra, mivel azt tapasztalnák, hogy nagyobb esélyük van az elhelyezkedésre. A program amennyiben megvalósul, és a szakképzetleneket veszi nyertesnek félő, hogy zsákutcába fordul. A támogatás lejárta után új helyen kereshetnek munkát ergo a mókuskerék folyamatosan forog. Az állami szerepvállalás akkor ér valamit, ha az tartós. Az ötlet a szürke gazdaságra is hatással lehet, a hivatalosan bejelentett albérletek száma növekedhetne, a főbérlőknek is megérné, mert egy évig biztosan megkapják a kért összeget. Kíváncsian várom a folytatást...

...és ha már elérhetetlen álmok, akár ébren képzelődünk, akár éjszaka, a belső énünk vágyik a sikerre, hogy az adott döntés jó legyen. Rendszerint egy- egy komolyabb siker, hosszú út után érhető el. Rendkívül idegesítő tündéri angyal szerint ezt az utat élvezni kell, de vajon akkor is, ha ez sokszor gyötrelemmel és kétségbeeséssel jár?

Hááát beadtam a derekam, nincs mese blogolni kell, márcsak a diákok miatt is, sokan csinálják, de vajon mitől lesz olvasott egy- egy bejegyzés? Véleményem szerint kell hozzá egy kis humor, jó sztori, amit a mindennapokban magának érezhet az adott személy, legyen fiatal vagy idősebb, legyen nő vagy férfi. Vágtatok a nagy világban vagyis eme kis országban, ezért is látom a legtöbb dolgot szürkén, mert ami egyszer lehet fehér, az máskor fekete is lehet, vagy mindkettő. Íme egy egyszerű példa rá, kedves olvasó, tedd fel a kérdést magadnak, milyen kedved van most, ha vidám, akkor az királyság, ha szomorú vagy fáradt hangulatban vagy, akkor nézz szét a környezetedben és keress egy olyan személyt, akinek csak a látása is, mosolyt csal az arcodra. Hiszem, a nagy szürkeséget feldobhatja  egy rendkivül idegesítő tündéri angyal mosolya. A helyesírási és stílusbeli hibákért előre is elnézést, kis hazánk legjobb magyar tanárát most igyekszem leakasztani, esetleg kiakasztani. A javításokért kissé sokat követel, szerintetek megadjam neki? A Japán tengeren egy kalózhajón szeretne kávét inni, és Spongyabobot nézni. A válasz meghozataláig alszom még egyet, nem szabad ezt elsietni.

A blog igyekszik gondolkodtató témákat kínálni majd a későbbiekben.

Az erő legyen Veletek!

Kisbika - Vágtató Póni